Ebben
a cikkben néhány olyan amerikai járgányt
szeretnék bemutatni, melyeket nem ismerünk annyira.
Vagy azért, mert nem sokat gyártottak belõlük,
vagy azért, mert nem amerikai piacra szánták
õket.
Az ismertetõ és a technikai adatok után következnek
a képek.
E rövid bevezetõ után vágjunk is bele
a dologba!
Allstate 1952-53 és Henry J 1951-54
Bár a Sears, Roebuck & Co. áru és szállítási
cég megpróbált fényt deríteni
az Allstate pontos eredetére ez mégsem sikerült
teljesen. Úgy vélik, hogy ez az autó tulajdonképpen
az egyik Henry J modell lehet. Ezt támasztják alá
a lent látható fotók, melyeken könnyen
feltûnik a nagy hasonlóság. Ebben az idõben,
az USA-ban lényegileg minden családnak elõ
volt fizetve a Sears katalógus, de ennek ellenére
sokan csak ebben láthatták ezt a ritka kocsit. Úgy
tudni, hogy sokakat érdekelt viszont ez a járgány.
Theodore V. Houser, az egyik Sears fõnök részvényes
volt a Kaiser-Frazer cégnél, már ajánlotta
Henry Kaiser-nek, hogy építsen egy autót a
Sears-nek. Egyébként a Sears cég már
korábban is belekóstolt az autógyártásba,
ugyanis 1912-ben készült már egy csinos kis járgány
Sears néven. Tulajdonképpen az Allstate a Kaiser-Frazer
és a korábban sokat emlegetett másik vállalat
közös terméke lett. A Henry J viszont csak a Kaiser-Frazeré
volt. Az Allstate a középosztálybeli embereket
célozta meg, így Henry Kaiser látott a dologban
fantáziát és felajánlotta a modellt
a Sears-nek. Azt a kevés kocsit, melyet elõállítottak
fõként a dél-keleti államokba szállították
eladásra, ahol a Kaiser-Frazer kereskedohálózat
gyenge volt.
Carleton Spencer a Kaiser-Frazer cég egyik tervezõje,
aki a belsõ elrendezésért volt felelõs,
a szín-gazdag anyagokból készült borítást
részesítette elõnyben. Akkoriban újdonságnak
számított a PVC, többnyire ebbõl készítették
belül a kárpitot.
A Kaiser-Frazer vállalat az autóit 90 napos, vagy
4000 mérföldes garanciával látta el. Ez
meglehetõsen kevésnek tunik, de semelyik kereskedõ
nem vette volna át ettõl hosszabb garanciális
idõvel. Pedig a gyártók azt állították,
hogy nagyon kevés javításra szorul a kocsi.
Az árakat nézve nem a legolcsóbb autó
volt kategóriájában, 1395$-tól 1600$-ig
volt kapható. Mondom ezt azért, mert akkoriban egy
Ford V8-as motorral, vagy egy Chevy 1500-1550$-ba került. Az
Allstate-nek például a 60%-a 4 hengeres formában
készült, a többi meg 6 cylinderes volt.
Technikai adatok:
Az adatokat tekintve a két járgány egyforma.
Lássuk!
Motor: 4 hengeres 2199 cm3 68 LE, vagy 6 henger 2638 cm3 80 LE.
Sebességváltó: 3 fokozatú.
Futómû elöl: egypontos kerékfelfüggesztés,
csavarrugók.
Futómu hátul: merev tengely, laprugók.
Fékek: elõl-hátul dobfékek.
Tengelytáv: 2540 mm.
Súly: 1041-1112 kg.
Maximális sebesség: 4 hengeres esetén 125 km/h,
6 hengeresnél 140 km/h.
Gyorsulás: 4 cylinderes 25 mp, 6 hengeres 20 mp.
Allstate
Embléma
Henry
J
Avanti
II 1965-
Az Avanti elõször úgy nézett ki, hogy
nem lesz túl hosszú életû autó,
két év után tönkremenni látszott
a gyártás, nagyon rosszak voltak az eladási
statisztikák.
Viszont Leo Newman és Nathan (Nate) Altman autókereskedõk
(Studebaker-t és Packard-ot forgalmaztak) megvették
a nevet és jogot az elõállításhoz,
megalapították az Avanti Motor Corporation-t South
Bend-ben. Egy régi Studebaker gyárban kezdtek a munkához,
300 Avanti II készítése volt a cél évente.
Ezt a darabszámot sajnos nem érték el, de ennek
ellenére a gyár a kilencvenes évekig fennmaradt.
Ezek a kocsik kézzel készült sportos, luxusautók
voltak, bár meglett volna a lehetõség gyártósorokat
vásárolni.
Nagyon sok rendelhetõ extra közül lehetett választani,
számszerint 400-ból. Ez a tény a konkurenciát
meglehetõsen bosszantotta. Nagyon sok szín állt
még a vásárló rendelkezésére,
az üléshuzat is bármibõl lehetett. Ennek
készítését egy jó szakemberre
bízták, aki a Studebaker-nél szerzett jókora
tapasztalatot ez ügyben. A Studebaker motorról le kellett
mondaniuk, így a Chevrolet Regal-féle V8 5360 cm3-es
(327 ci.) lett beépítve. A vevõk a Borg-Warner
és a Hurst-féle 4 sebességes kézi váltót
kérték leginkább. Az autót un. kólaüvegforma,
keskeny lökhárítók jellemzik. Az Avanti
II elõdjéhez (Avanti I) képest valamivel könnyebb
és jobb súlyelosztású lett. Stabil volt
a futómû ez által jó menettulajdonságokkal
bírt. Az Avanti I 4445$ volt, de a II-es már 6550$
(nincs extra). A teljes luxus kivitel ára 10000$ volt. Az
extrák között volt légkondi, színezett
üvegek, elektromos ablakemelo, sperrdiffi, krómfelni
stb.
Nathan 1976-ban hunyt el, ezután új tulajdonosoké
lett az üzem, de késõbb is hagyományorzõ
maradt a cég.
Technikai
adatok:
Motor: V8 5360/5737 cm3 300 LE.
Sebességváltó: Borg-Warner 4 gangos manuális
vagy Power-Shift 3 sebességes automata.
Futómû elöl: keresztlengokarok, csavarrugók,
stabilizátor.
Futómû hátul: merev tengely, laprugók.
Fékek: elõl tárcsafék, hátul
dobfék.
Tengelytáv: 2769 mm.
Súly: 1444-1461 kg.
Maximális sebesség: 195-201 km/h.
Gyorsulás: 7,5-8,8 mp.
Checker
A Checker-t évtizedeken keresztül lehetett Amerika útjain
látni, ezért ez a kocsi talán nem is olyan
ismeretlen számunkra. Sajnos mára elég keveset
látni belõle, az autó korábban taxiként
funkcionált.
A gyár megalapítója Oroszországból
származott, bizonyos Morris Markin, korábban szabóként
dolgozott óhazájában. Emberünk 1922-ben
alapította meg üzemét az Újvilágban,
Checker Cab Manufacturing Company néven. Ezzel megindult
a legendás taxik elõállítása.
Az autók között volt olyan is, mely farmotoros,
és volt olyan is, mely elsõkerék meghajtású
volt. Létezett kombi változat is ebbõl a kocsiból.
A GM is taxinak való járgány készítésébe
kezdett, de minoségileg a Checker jobb volt és így
ebben a dologban a kis üzem megelõzte nagy riválisát.
A gyártás 1982-ig tartott, ekkor jelentették
be az üzem megszûnését.
Technikai
adatok: Checker ügyben sajnos csak 1960 és 1969 között
tudok technikai adatokkal szolgálni.
Motor: 1960-64 között L 6-os 3704 cm3-es 80 és
122 lóeros motorokkal szerelték fel az autót.
1965-tol 1968-ig 6 hengeres 3770 cm3-es 140 LE, és ’69-ben
pedig 4098 cm3-es 155 lovasok voltak a kisebb motorok. Volt viszont
ennél a kocsinál is V8-as, mégpedig 1965-66:
4638 cm3 195 LE, 1965-67: 5360 cm3 250 LE, 1968: 5032 cm3 200 LE,
5360 cm3 275 LE, 1969: 235 LE, és még ebben az évben
volt egy 5737 cm3-es 300 lóerõs variáció
is.
Sebességváltó: 3 gangos kézi, vagy Dual-Range
automata.
Futómû elöl: keresztlengokarok, csavarrugók,
stabilizátor.
Futómû hátul: merev tengely, laprugók.
Fékek: elõl-hátul dobfékek.
Tengelytáv: 3048 mm a Town Custom-nál és 3277
mm a DeLuxe-nál.
Súly: 1507 és 2270 kg.
Maximális sebesség: 145-180 km/h.
Gyorsulás: V8 esetén 10,8 mp.
Megjegyzés: 1964-ben néhány Checker Chrysler
motorral készült.
Kombi
Cunningham
1951-55
Briggs Swift Cunningham egy cincinnati-i bankár fia és
a Proctor & Gamble cég elnökének unokája
volt. Tehát a társadalom elitjéhez tartozott.
Ismerte a megfelelõ (gazdag) embereket, sportfanatikus, mindenek
elõtt a golfot, a repülést, a vitorlázást
és természetesen a sportkocsikat szerette. A háborút
követõ elsõ években belépett egy
frissen alapított amerikai sportautó klubba, majd
második helyezést ért el egy Watkins Glen-ben
megrendezésre kerülõ versenyen 1948-ban. Az autója
egy Mercedes SSK volt, de Buick motorral szerelve.
Briggs ekkor ismert meg két embert, bizonyos Phil Walters-t
és Bill Frick-et. Ez a két úr lett Cunningham
legjobb vezetõje és technikusa. 1950-ben rajthoz akartak
állítani egy „Fordillac” nevezetû
autót Le Mans-ban, de sajnos a kocsi nem tudott kvalifikálni,
így egy másik autóval próbálkozott
Briggs, az új OHV-V8-as Cadillac-kel, melynek csillagvonalas
karosszériája volt és a „Szörny”
becenévvel illették. 11. helyezést ért
el a versenyen akkor. Ezen a sikeren felbuzdulva döntött
úgy, hogy sportautók építésébe
kezd. Üzemét Floridában, West Palm Beach-en alapította
meg, ahol univerzális autókat készített,
verseny és túra kivitelben. Az elsõ modell
(C-1) úgy nézett ki, mintha a korai Ferrari Barchetta
és a késobbi Chrysler-Special keresztezõdésébõl
született volna. Az erõforrást a Chrysler gyártól
kölcsönözte, 5426 cm3-es Hemi volt a motorja. Nyomszélessége
viszonylag nagy volt, 1473 mm, tengelytávja pedig 2667 mm.
A C-1-es verzióból csak egyetlenegy darab készült,
közúti forgalomba szánva, európai mértékkel
nézve luxuskivitelben. A következõ a C-2-es volt,
ebbol három készült, ezek viszont már
versenyautók voltak. Walters és Frick ebbõl
rajthoz is állított egyet Le Mans-ban 1951-ben, de
csak a 18. helyezést érték el. Ebben az évben
volt viszont egy másik C-2-es is, mely utcai kivitelû,
kisszériás autó. Majd következett a C-3-as,
roadster és kupé kivitelben, 9000 és 8000$-ért
kínálták. Volt egy csomag (2915$-ért),
melybe a következõk tartoztak: polírozott, 4
csövû kipufogó, olajhutõ, erõsített
fékek, verseny hûtomaszk és lökhárítók.
De viszont a költségek már eléggé
magasak voltak, így nem lett igazán kelendõ
ez a modell.
Ezért Cunningham egy olasz karosszériatervezõ
segítségét kérte, így a költség
9000$-ra esett le. Készült egy amerikai GT verzió
is, mely felvette a versenyt az európai gépekkel,
ez a kocsi az elsõ Ferrarikhoz volt hasonlatos. Fordulatszámmérõ,
óra, csomagtér egyben az utastérrel, benne
pótkerék és tank.
Arthur Drexler a New York-i Modern Muvészetek Múzeumának
igazgatója a tíz legjobb kocsi közé sorolta,
és csak néhány gazdag ember vett ilyen autót.
Összesen 18 coupé és 9 cabriolet készült
el.
Technikai adatok:
Motor: Chrysler-V8 (FirePower), 5426 cm3 220-235 LE.
Sebességváltó: Cadillac 3 sebességes
manuális, vagy Chrysler félautomata.
Futómû elöl: keresztlengokarok, csavarrugók.
Futómû hátul: Chrysler merev tengely, csavarrugók.
Fékek: elõl-hátul dobfékek.
Tengelytáv: 2667/2717 mm.
Súly: kb. 1590 kg.
Maximális sebesség: 192 km/h.
Gyorsulás: 6,9-8,5 mp.
Cunningham C-3
Dodge
Charger (ausztrál-brit változat)
Az elsõ Ausztráliába szánt Valiant Charger
770, 1971-ben jött ki és azonnal nagy siker lett. Viszont
néhányszáz „ausztráliai”
Charger-t Angliába is exportáltak, ezek 770s jelzésûek
voltak, és luxus kivitelben készültek. Ausztrália
az USA-val gazdasági kapcsolatban áll, jó volt
viszonyuk, hasonló a klíma, és a nyelv is ugyanaz,
nagy ország ez is. Az ausztrálok is az izom-autó
lázban égtek akkoriban. A kenguruk földjére
szánt Charger-eket a helyszínen tervezték és
rakták össze. 6 hengeres Hemi-vel szerelték,
ezt a motort nem lehetett másutt kapni. Viszont létezett
V8-asban is, ezeket a modelleket Britanniába szállították.
Kisebb karosszériával rendelkezett a jobbkormányos
gép, mint az amerikai variáns, pontosan 440 cm-es,
az eredeti amerikai kocsi meg 528 cm-es.
Technikai adatok:
Sajnos ennél az autónál eléggé
hiányosak az ismereteim, a technikai adatokat illetõen.
Motor: 6 hengeres: 4340 cm3 (Hemi) 270 LE, V8-as 5569 cm3 275 LE,
5210 cm3 230 LE.
Gyorsulás: 6,3 mp.
Valiant Charger 770
(1973)
770-es
belsõ
V8-as :-)
Csabi
chargercsabi@yahoo.com
