nosztalgiaoldal

Elsõ késem a három közül. Nem dokumentáltam fotókkal a "gyártási folyamatot", sajnos.

-

-

Itt pedig a második áldozat következik... Aztán nem rögögni a kupin a munkadarab mögött-mellett! :-)

Itt kezdõdött minden...
-
Alakul a nyélnek való...
-

-
Jobb híjján ez a módszer jutott eszembe. Nem tudtam mivel körberajzolni hirtelen...
-

-

-

-

-
Itt ugrottunk az idõben, már le van csiszolva a fém és az él is kialakításra került. A fadarab kétkomponensû ragasztóval van felragasztva, a szegecsek csak amolyan "élethû-hatásnak lesznek". :-)
-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-
A nyél végi szegecs baromira elgörbült.
-

-

-
Elsõ lakkréteg után...
-
Kész a konyhakés...
-

-

-
Harmadik kés...
-
A kivitelezési módszer hasonló az elõbbihez.
-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-
Lyukak a nyélben... Acélt fúrni nem egyszerû, kobaltból kell lennie pl. a fúróhegynek, illetve állandóan hûteni kell az oszlopos fúróba fogott hegyet, illetve a munkadarabot a megfelelõ hûtõfolyadékkal. :-) A háttérben lévõ fúróhegyek nem kobalt-hegyek...
-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-
Levágva a felesleg.
-

-

-

-

-

-

-

-

-
Itt nem támasztja semi hátulról a kést. :-)
-
Elsõ lakkréteggel...
-
Tokkészítés, lakkréteg nélkül volt még itt a késnyél.
-

-

-
Szegecselõ híjján kalapálós szegecsekkel fogattam össze a két felet (lentebb összeütve is látható).
-

-

-

-

-

-
Varrás; izzasztó, sziszi-fuszi meló. Idõ közben kiesett az egyik szegecs.
-

-
Kész a tok! Szegecs is pótolva.
-
A patentot nem én tettem rá, azt nem tudom megcsinálni. Wagner Károly keze munkáját dícséri... :-)
-

-

-

-

-

-

-

-
Ezek a képek polírozás és élezés után készültek.
-

-